Megdöbbentő riportot láttam a Vice nevű amerikai internetes hír-csatornán, amely Japánról szólt. A hihetetlen technikai, gazdasági mutatókat produkáló, fejlett szigetország nagyon súlyos társadalmi, szociális degenerációval él együtt. Japán a világ leggyorsabban fogyó országa – de nem ez a degeneráltság valódi oka: ez csak az egyik mutatója. A lakosság 23.9%-a 65 éve feletti, miközben a 15 év alattiak a lakosság mindössze 13.5%-a. Az ezer főre jutó születés aránya 8.39%, miközben a halálozásé 9.13%. A tendenciák szerint ennek az évszázadnak a végére Japán lakossága a felére csökken.
Ami különösen sokkoló adat, hogy a 18 és 35 év közötti nők közel 50%-a, míg a férfiak 60%-a egyedülálló – azaz semmilyen társas kapcsolatban nem él, hanem magányos. Magányos fiatalok tömkelege, akik többsége megapoliszokban él összezárva. Ha viszont magányosak, akkor nincs család, és nem születnek gyermekek sem. Japánban több felnőtt pelenka fogy, mint csecsemő pelenka!
A japán társadalomban magas az életszínvonal, és magas az átlagos életkor is. Miért ez a társadalmi tendencia? Miért, mitől magányosodnak el az emberek? Egyrészt, rengeteget dolgoznak a társadalmi normák miatt, és az érvényesülésük, előrejutásuk érdekében. A Japánban őshonos Sintó vallásban a legnagyobb erény a császárnak, az elöljárónak vagy a munkaadónak való engedelmesség és a munkafeladatok minél eredményesebb teljesítése. A családvállalással pedig a munkahelyi teljesítmény csökken – leginkább a nőké, de a férfiaké is. Másrészt, a fent említett riportban egy japán hölgy azt nyilatkozta, hogy míg a külföldi filmekben a párok együtt maradnak örökre – addig náluk mihelyst a gyermekek felnőnek, a szeretet elhidegül. Ki se akarja próbálni. Valószínűleg személyes tapasztalatai miatt mondta ezt. Márpedig ilyen tapasztalata a magyar, vagy a kanadai fiatalnak is lehet.
Isten az embert társas kapcsolatokra teremtette: önmagával és egymással. Lám, még ezt is képes az ember degenerálni – az ember kárára és nyomorúságára…
Japánban, éppen a fentiek miatt, óriási üzlet az úgynevezett „Relation Replacement Services” – vagyis: „Kapcsolatpótló Szolgáltatások”; mindenféle szinten, formában. Például: éjszakai klubok kizárólag nőknek, ahol a hölgyek csinosaknak, vonzóknak érezhetik magukat, jókat beszélgethetnek szimpatikus, barátságos, megértő, figyelmes férfiakkal, és jól érezhetik magukat. Szigorúan testi kapcsolat nélkül, flörtöléssel tölthetnek el kellemes estéket. Egy óra $100. A tulajdonos azt nyilatkozta, hogy $800,000-t keres egy évben. Ilyen szolgáltatás természetesen férfiaknak is van, mármint olyan, amelyben a hölgyek szigorúan beszélgetőpartnerek, kedves, barátságos, odafigyelő pót-kapcsolatai a munkában meghajszolt férfiaknak. (Ennek hagyománya visszanyúlik a japán gésha intézményrendszerre, amely nem elsősorban prostituáltságot, hanem művelt, kedves-kellemes társalkodónőt, partnernőt is jelentett).
Lám, milyen egyszerű! Nem kell az áldozatvállalás, nem kell a házasságban óhatatlanul fellépő különbözőségek, feszültséges elszenvedése, elhordozása, a gyermekek nyűgje – elég megvenni néhány órát valakivel, aki eljátsza, hogy figyel rám, hogy érdekli, mi van velem, kedves hozzám, jól érzem magam vele, mert mindent megtesz ennek érdekében. Lehet, hogy ez a „zseniális gondolat” elárasztja majd a „modern”, úgynevezett „fejlett” világot? Azért csak azt, mert annak van pénze ezért fizetni…
Mert mindezen túlmenően vannak olyan szolgáltatók is Japánban, akik azt ajánlják, gyermekekkel lehet meghitt körülmények közt együtt lenni. Arról van szó, hogy az ügyfél adott díjszabásért adott szolgáltatásokat vehet igénybe: mint például a fejét ráhajthatja a 8-12 éves gyermek kezére, belenézhet a szemébe, a gyermek az ügyfél arcára teheti a kezét (az ügyfél nem érintheti a gyermeket!), a gyermek fülpiszkálóval kitisztítja az ügyfél fülét… vagy csak szótlanul fekszenek egymás mellett egy ideig.
Ez is perverzitás – egy degenerált, „fejlett”-nek hívott társadalom lelki, szellemi, morális leépülésének jele. Az Isten által teremtett rend helyébe lépő rendetlenség. Ez a bűn definíciója – vagyis Isten akarata elleni lázadás. Általános jelenség a világban.
Vagy ez csak Japánra jellemző? Áh, dehogyis. A társadalom és benne a család minden torzulása, minden apátlanul, anyátlanul felnövő gyermek, minden szeretetlenség, békétlenség, önzés és minden más bűneink ugyanerről a tőről fakadnak. Legyen szemünk felismerni a bűnt, megvallani, és annak akaratát keresni, aki rendre teremtett, életre, és szeretetre. Ne érjük be a pótlékkal – keressük az Igazit!
Szigeti Miklós
Megjelenés a Tárogató augusztusi számában, illetve a Napjaink szeptemberi számában)
Következő Főoldal Kezdőlap Presbitérium
Cikkek, írások, fontos kérdések 
Sajnos, az elidegenedés világjelenség. Beszélgettem ismerősökkel, barátokkal, rokonokkal. A legtöbben arra panaszkodnak, hogy felnőtt gyerekeik nem házasodnak, 30 évesen még a szülőknél laknak, esetleg együtt élnek valakivel, gyermek nélkül, és az életük a modern bérrabszolgaságban telik, munkavállalói érdekképviselet nélkül, rendszeres túlórákkal, amit nem fizetnek, betegszabadság, éves szabadság biztosítása nélkül. Ha még sikerül is úgymond rendes munkavállalói szerződést kötni, teljesen ki vannak szolgáltatva a vállalatoknak. Szomorú, hogy ide jutottunk. Az Úr adjon világos látást és mértéktartást az Őt követőknek!