A szabad vándorlás társadalmi kihívásai

Nagyon jó, hogy modern társadalmi vívmányaink közt szerepel, hogy mindenki szabadon mozoghat és – adott esetben – élhet bárhol a világban. A globalizáció nem csak azt jelenti, hogy mindenhol van McDonalds étterem, hanem azt is, hogy a különböző kultúrák keveredhetnek. Különböző világnézetű, különböző értéket valló emberek kerülnek egymás mellé, és alkothatnak egy társadalmat.

Így fordulhat elő, hogy megérkezik egy bevándorló család Európába törvényesen, törvényesen elvett két feleségével – ami viszont ott törvénytelen. Ezért egyik feleségét, és tőle származó gyermekeit el kell bocsássa. Törvényesen megteszi, mert ennek a más kultúrának a törvényei erre kötelezik – de ettől még törvénytelenül együtt él feleségével és gyermekeivel, akik a szomszéd lakásban laknak. Talán helyes volna megváltoztatni a törvényeket, hogy lehessen valakinek több felesége vagy férje is?

Vagy lehessen motorozni bukósisak nélkül is, autót vezetni biztonsági öv viselése nélkül is? Éppen a napokban történt Dél-Franciaországban, hogy két, 17 és 19 éves bevándorló motoros bukósisak nélkül utaztak lopott motorokon (https://www.thelocal.fr/20190305/french-city-of-grenoble-hit-by-three-nights-of-rioting). Abban az országban, abban a kultúrában, ahonnan jöttek, nem kötelező a bukósisak. Megállította őket a rendőr a bukósisak hiánya miatt, illetve próbálta. Elmenekültek. Üldözés. A száguldozás közben egy hídon autóbusszal ütköztek és mindketten szörnyet haltak. A bevándorló tömegek erre reagálva kőzáporral és Molotov koktélokkal támadták a rendőrséget, 65 autót gyújtottak fel, randalíroztak. Azt gondolom, szörnyű két ember értelmetlen halála. Talán meg kellene változtatni Európa közlekedéskultúráját, vagy nem kellene ennyire komolyan venni a szabályokat…

Beszélhetnénk a Nagy Britanniába bevándorlókról, akik ügyeiket, házasságkötéseiket a Sharia törvények alapján intézik és nem az ország hatályos törvényeit követik, alkalmazzák. Ezért mára – éppen a válást kereső nők védelme érdekében – Angliában legális házasságkötésnek fogadják el a Sharia törvények szerint megkötött házasságot is.

Az Ausztrál miniszterelnök asszony 2012-ben kifejtette: ha valaki Ausztráliába akar költözni, illeszkedjen be oda. Ha nem kíván beilleszkedni, akkor el se induljon. Ha valaki máshol akar élni, mint ahova született, ahol felnőtt, ahol szocializálódott, önértelmezése, világlátása kialakult – akkor számoljon azzal, hogy önazonossága valamilyen mértékű feladására kényszerül. Ez az ára. Mert, ha két kultúra találkozik, amely nagyon sok, és több alapvető ponton egymástól különbözik, akkor azok együttélése nem lehetséges önmaguk – legalább részleges – feladása nélkül. Ha ez nem történik meg, vagy erre egyik oldalon sincs hajlandóság, akkor számbeli fölényében vagy az önazonosságában (identitásában) erősebb legyűri a gyengébbet – bármi áron. Ez olyan szociológiai törvényszerűség, mint a fizikában a gravitáció.

Az elmúlt évszázadok során fokozatosan nagyon sokan települtek át Afrikából Európába. Beilleszkedtek, átvették az adott ország nyelvét, viselkedéskultúráját, szokásait; azonosultak azzal a közeggel, ahova szabad döntésük alapján mentek – és megbecsült polgárokká váltak. Ezeknek az embereknek különösen kellemetlen az újabban odaérkezők extrém magaviselete, hiszen általánosításhoz vezethet, amelyben őket is elítélik, csupán bőrük színe, származásuk miatt.

Másik friss sajtóhír (https://kitekinto.hu/2019/03/07/europan-kivul/valojaban-segitheti-a-szaudi-nok-eletet-a-vitatott-alkalmazas/169442/): Szaúd-Arábiában kibocsátottak egy Absher nevű applikációt, amelyen keresztül kormányzati ügyeket lehet online intézni. A szaúdi belügyminisztérium által 2015-ben indított online platform fejlődést jelent a hivatali ügyintézésben – de az ország kultúrája nem változott meg. A gyámrendszer-törvény alapján, ha egy nő el akar utazni, ehhez egy férfi családtag – többnyire a férj – beleegyezése szükséges. Az Absher lehetővé teszi, hogy a férfiak néhány kattintással, bármikor és bárhonnan megadják a szükséges hozzájárulást a nő utazásához, sőt akár engedélyezhetik feleségeik szabad mozgását – ami nálunk, fejlett nyugati társadalmakban az alapvető emberi szabadságjogok közé tartozik, az arab világban azonban forradalmian új már az is, hogy a férj online is engedélyezheti (és kontrollálhatja) felesége mozgását!

Mi történik, ha egy szaúdi család Kanadába emigrál? Beadják a kérvényt. A férfi valamelyik USA egyetemen szerezett doktorátust. Gyakorlattal rendelkező szakember olyan szakmában, amiből Kanadában hiány van. A család anyagi helyzete stabil – nincs akadálya, hogy hivatalos kivándorlással Kanadába települjenek. A kulturális különbség nem tényező a hivatal számára. Kivándorolnak, és a férfi akár börtönbe is kerülhet felesége jogainak korlátozásáért; ha nem adja fel (részlegesen) kultúráját – vagy Kanada elfogadja olyannak, amilyen. Ezzel viszont a precedenst teremt, és az erre épülő jogalkotás szerint alapot arra, hogy Kanada kultúrája megváltozzon.

A kereszténység többször is, különféle módszerekkel próbálta karddal, erőszakkal hirdetni Krisztust a világban. Pedig Krisztus evangéliuma egészen más: maghalt bűneinkért, harmadnapon feltámadt, legyőzte a halál és pokol erejét, hogy köztünk, bennünk éljen!  Krisztus-hitben meggyökerezett, megalapozott szilárd identitástudattal élő tanítványokra van szükség, akik élik Uruk parancsát: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:16) Mert egyedül Isten képes elérni, átformálni új emberré az Ő golgotai, nagy szeretetével – amit viszont nekünk kell élnünk és továbbadnunk. A szabad vándorlás korában még inkább! Húsvétkor is, és azután mindig…

Szigeti Miklós

*Megjelent 2019. április. Tárogató

Reklámok
Általános

Kihypozott urbanizált társadalom

Kihipózott társMerre halad a világ kereke? A fénysebességgel zsugorodó fejlett, keresztyén jelzővel illetett világ – azaz nem a harmadik, hanem a fogyasztói – aggódva figyeli az iszlám térnyerését, a demográfiai mutatókat, az ismétlődő terrorcselekményeket, miközben teljes erejével a gazdasági fejlődés, azaz a jóléti állam fenntarthatóságán munkálkodik. Eddig sikerrel. Ez a téma áll a médiák és az emberek figyelmének középpontjában.

Pedig mindeközben egy sokkal jelentősebb világjelenségnek is tanúi lehetünk, amely – azt gondolom – súlyosabb következményekkel jár globálisan, mint az előzőek.

Egy, az Egyesült Nemzetek (UN) honlapján megjelent cikk szerint 2050-re a világ népességének 68%-a nagyvárosokban fog élni. (www.un.org/development/desa/en/news/population/2018-revision-of-world-urbanization-prospects.html) 1950-ben még „csak” 750 millió ember volt városlakó – 2018-ban pedig 4,2 milliárd, azaz a világ lakosságának 55%-a! 2007-ben volt a fordulópont, amikor a városlakók és a vidékiek aránya megegyezett, azóta a városiak száma dinamikusan növekszik, a vidékiek száma pedig csökken.

Igaz, nem új jelenségről beszélünk. Észak Amerika lakosságának 82%-a, Európa 74%-a városokban, zömében nagyvárosokban él. Milyen szociológiai, társadalomtudományi megfigyelések vezethetők le ezekből az adatokból?

A nagy tömegben együtt élő emberek közösségtudata, egymáshoz tartozási érzése nagy mértékben devalválódik. El lehet bújni, tűnni a tömegben, és jellemző a pszichológia által megalkotott fogalom: a társas magány. Míg kisebb településeken az emberek figyelnek egymásra, a közösségi élet virágzik, az élet természetes módon leszabályozott – addig a nagyvárosokban az emberek kevés figyelmet fordítanak a másikra, legfeljebb szűk baráti csoportok léteznek, akik alkalmilag találkoznak, hogy jól érezzék magukat; ezért a társadalmi devianciák is sokkal élesebben jelentkeznek. Teljesen más az élet mélysége és minősége.

Ezzel összefüggésben városokban – minél nagyobb, annál inkább – fokozott mértékben jelentkezik a szekularizáció. A 74%-ban urbanizált Európához tartozó Csehországban a lakosság 76%-a, a protestáns Hollandia 42%-a, vagy Magyarország 19%-a vallástalannak vallja magát. Hong Kong 7.5 millió lakosának csak 43%-a határozza meg önmagát vallásosnak – keleti, nyugati, mindenféle jelen van ebben a multikulturális közösségben –, de csak kevesebb, mint 20%-a gyakorolja, tehát gyakorlatilag 80% a vallástalanok aránya. Singapore csodálatos, színes város. Az eredeti gazdag őserdőnek mindössze a 3%-a maradt meg, helyette modern felhőkarcolók impozáns egyvelege a városkép. Benne mindenféle vallás templomát, gyülekező helyét meg lehet találni az ősi keletitől a modern nyugatiig. Mégis, ott már az emberek 60%-a vallja magát vallástalannak.

Az érdekesség, hogy a világ bármely országa és bármely vallása lehetne példa. Bangkok (a buddhista Róma) is szekularizálódik, miközben minden utcasarkon templom van – hasonlóan, mint a 76%-ban vallástalan Prágában…

A vallások eltűnésével azonban a magán és közösségi élet ideológiai alapjai rendülnek meg. Növekszik az elmagányosodás, védtelenné, és kiszolgáltatottá válik az egyén, mert eltűnik a transzcendens-tudat, és az immanens fogódzó, remény nélkül marad. Ezzel együtt relativizálódik a morál, devalválódik az erkölcs: a tisztelet, a hűség, az igazmondás – mert nincsenek abszolút értékek, hiányzik azok forrása.

Keresztyén szemmel azt mondhatom: ez az, ami benne van a Szentírásban, hogy mindezek történni fognak. 1Tudd meg, hogy a végső napokban veszedelmes idők következnek. 2Az emberek önzők lesznek, kapzsik, kérkedők, kevélyek, szitkozódók, szüleiknek engedetlenek, 3rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, 4árulók, vakmerők és fölfuvalkodottak. Inkább a gyönyört keresik majd, mint az Istent. 5Az istenfélelem látszatát keltik, de a lényegét megtagadják. (2Timóteus 3:1–5)

Talán kisgyermekeink vagy jövendő unokáink érik meg, hogy 2100-ra a világ lakosságának 80-90%-a ideológiátlan, bármilyen önazonosságtudat nélküli, összemosott, pontosabban kihypozott urbanizált társadalomban él majd, amely mosolyogva hirdeti a szeretetet, miközben nem tudja, mi az, mert az érdek-önzés-profit „szentháromság” határozza meg létét.

Mégis tele vagyok hittel, reménységgel – nem a jelek miatt, hanem azért, Aki Ura mindennek. 20Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. 21Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján. 22Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond! (Jelenések 3:20–22) Lesz igaz szeretet, lesz örök, el nem múló érték, marad élő Egyház – mert 8Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. (Zsidó 13:8)

Szigeti Miklós

*Megjelent: 2019. március. Tárogató

Általános

Egyedi darabok

Egyedi darabokNem minden napunk egyforma. Van, amikor minden a feje tetején áll, és van, amikor csak a szokásos rutin ismétlődik. Vannak emberek, akik szeretik, ha megszokott, szigorú rendszerben zajlik életük – és vannak, akik minden reggel megálmodják, hogyan is lesz aznap, és még napközben is változtatnak, ha úgy jön ki a lépés. Azt gondolom, egyre többen vannak azok, akik ezt a fajta életformát részesítik előnyben – már, ha megtehetik. Ez sokkal kalandosabb, izgalmasabb – még, ha a sok kiszámíthatatlanság sokkal több akadályt, nehézséget, buktatót jelent is.

Éppen ez az, ami a statikusan gondolkodókat visszatartja: mi lesz, ha nem sikerül, ha nem jön össze semmi… és a lelkesedés, álmok, szándékok, próbálkozások, mint valami hatalmas szappanbuborékok, kidurrannak. 16Jobb a kevés az ÚR félelmével, mint a sok (…), ha nyugtalanság jár vele. (Példabeszédek 15:16) – mondja a salamoni bölcsesség.

Igen, de minden különleges abból származik, hogy egyedi. És ma mindenki különleges és egyedi akar lenni. Vagy legelábbis a nagy többség. Olyan, akit felfedeznek egy tehetségkutatón; aki hatalmasat alakít; aki kimagaslik valamiben: zenében, tudományban, sportban, művészetekben, kézügyességben, szaktudásban; vagy legalább stílusban, azaz öltözködésben, hajviseletben, magatartásban.

Legtöbben menekülnek az átlagos, középszerű kategóriából. Ezt pedig nagyon kihasználják egyes iparágak – például különleges divatruhákat gyártanak, amelyek az egyediség és utánozhatatlanság mítoszát váltják valóra. Még az sem tűnik fel a gyanútlan vásárlóknak, hogy hamarosan tömegek viselik ezt az „egyedit” – a taktika működik. Egyes csoportok – akik megengedhetik maguknak, vagy akik egy bizonyos stílust követnek – villognak az egyediségükkel, ami a valóságban nem is az. De ez se az üzletnek, se a vásárlónak nem számít, fő az illúzió.

Mindenki keresi önmagát, mindenki meg akarja találni az életnek azt a szeletét, ahol igazán egyedi önmaga lehet – de az a groteszk, hogy nem önmagáért, azaz önmagának keresi, hanem hogy mindenki őt annak lássa. Mindenki keresi önmagát – mások miatt, mindenki miatt, akivel kapcsolatba kerülhet, mert köztük akar lenni különleges, egyedi, megismételhetetlen, ámulatba ejtő, meghökkentő, tisztelendő… ja, az mást jelent. Lényében is, és egész életével. Mekkora sértés, ha azt mondják valakinek: te szürke kisegér vagy, olyan, mint a többi. Ezt senki sem szeretné.

Olyan csodálatos, hogy mind egyediek, különlegesek vagyunk! Egy olyan művész alkotása, aki milliárdszámra kifogyhatatlan ötletekben, hihetetlenül és elképzelhetetlenül kreatív. Minden alkotása egyedi és megismételhetetlen darab. Nincs futószalag gyártósor, amelynek végén adagolja ki az azonos készterméket – hanem mind egyedi, megismételhetetlen darab! A UNICEF adatai szerint 353,000 újszülött gyermek születik minden nap, 255 minden percben, és 4.3 minden másodpercben.

Különösen ezekben a fejlettnek hívott civilizációkban emberek százmilliói azért vannak, izzadnak, tesznek meg mindent, hogy ne legyenek szürke kisegerek – és sokan éppen ettől lesznek azok, abban a tömegben, akik szintén ezen erőlködnek. A teremtés egyedi, csodálatos, megismételhetetlen – de a legfőbb teremtmény képes nemet mondani a teremtőnek. Ezzel elveszíti célját, küldetését, élete egyedi tartalmát.

Mert attól leszünk egészen egyediek, ha megismerve Isten határtalan teremtői nagyságát, megtaláljuk Istentől rendelt életünket a világban: társunkat, helyünket, (el)hivatásunkat, célunkat, konkrét feladatainkat, küldetésünket. És ezekkel együtt: képességeinket, korlátainkat, beállítódásainkat, képességeinket, gyengeségeinket.

Attól leszünk valóban egészen egyediek – amiként teremtettünk is – ha Istennek kiszolgáltatva magunkat, a bűn miatt megromlott természetünket, Ő folytathatja bennünk Krisztusban újjáteremtő munkáját. Akkor Isten segítségével felfedezzük tálentumainkat és nem félünk befektetni azokat, vállalkozni velük: gyarapítani, csiszolni, odaáldozni, befektetni. Mert senki sem szürke kisegér – hanem csoda! És ez a csoda, a mi életünk csodája – az Isten dicsőségéről beszél!

Szigeti Miklós

*Megjelent 2019. febrruár. Tárogató

Általános

Együtt hordozva

Együtt hordozva1807-ben írta Berzsenyi Dániel híres versét: A magyarokhoz címmel. Így szól első sora: „Forr a világ bús tengere, oh magyar!” Nem is tudta, tudhatta Berzsenyi, hogy mennyire forr – pedig akkor sem volt békeidő: Napóleon előretörése, birodalmak bukása… De nem láthatta a jövőt – mindössze a jelent és ismerhette a múltat. Nem tudott semmit 1848/49-es forradalom és szabadságharcról, sem a két világháborúról, Magyarország megcsonkításáról, a nyilas és az ávós terrorról – csak hogy néhányat említsek azokból, amikről azt írta: „forr”.

Nem tudhatott a feldarabolódásról, a szétszóródásról, a globalizmusról és a multikulturalizmusról – de amit írt, az megáll ma is. Ma is forr a világ bús tengere, oh, magyar. Nem tudhatjuk, mit hoz a 2019-es esztendő, de azt írta Berzsenyi Dániel 1807-ben: „Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! / Ordítson orkán, jőjön ezer veszély, / Nem félek. / A kürt harsogását, / A nyihogó paripák szökését / Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. / Ez tette Rómát föld urává, / Ez Marathont s Budavárt hiressé.”

Lélek, vagyis közösség, összetartozás, közös akarat. Ezekre emlékezünk minden nemzeti ünnepünkön – maroknyian. Ezt a lángot szeretnénk életben tartani, megőrizni, mert hisszük, hogy ez megmaradásunk záloga. Illetve ennél több…

Berzsenyi korában teljesen ismeretlen volt a szociális közeg olyan mértékű lebomlása, ami ma mérgezi az egyént és a társadalmat. Atomjaira esik szét a közösség, ahol a családban az asztalnál is – ha az a különleges alkalom megvalósul, hogy a család együtt étkezik – mindenki a „telfonján van”. Egyre kevesebb az emberi szó, egyre kevesebb a verbális és nonverbális interperszonális kommunikáció, mert kiszorítja a képernyőn keresztül érkező írásos, képes információáramlat. Veszélyessé, de mindenképpen megkérdőjelezhetővé válik az érintés, leredukálódik a kifejezéstár, mert a társas érintkezés alapformája egyre kevésbé a személyes, fizikai együttlét. Azt hazudják a szociális médiák, hogy így sokkal több emberrel lehetsz, sokkal szorosabb kapcsolatban – pedig a valóságban pont ellenkezőleg: ezzel veszed el az időt attól, hogy minőségi társas, közösségi életet élj, és a másikkal való együttlét közben teljesedjen ki az életed. Mert így lettünk megalkotva, ez az ember működési elve. 2Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét. (Galata 6:2) Enélkül kiüresedik, megszegényedik az élet. Élhetetlenné válik – mert olyan értelmetlen önmagában, mint a fény és az árnyék vagy a növény és a virág. Elhal magában, mert társas lényekké lettünk teremtve. Egymásra vágyakozással, és utaltsággal.

Mit hoz 2019-ben a világ forrongó, bús tengere? Előjeleket látunk, de biztosat nem tudunk, nem tudhatunk. Csak azt tudhatjuk, hogy vagyunk egymás számára! Különbözőek. Néha nehezen elviselhetőek. Sokszor kibírhatatlanok – máskor kedvesek, megértőek, nyitottak, odafordulók. Mert kell, hogy elmondhassuk valakinek, hogy együtt legyünk, egyek legyünk – még ha nem is mindenben, mindig, teljesen. De van közös nevező, és arra építünk: kapcsolatot, közösséget, életet. Mert vannak közös terheink, örömeink, emlékeink, terveink. Van közös múltunk, legyen közös jelenünk – és akkor lehet közös jövőnk!

Figyeljünk egymásra! Legyen fontos a másik, a rá szentelt tartalmas, minőségi idő. Legyenek tartalmas együttlétek a párunkkal, a gyermekeinkkel, a szüleinkkel. Legyen fontos a közösség! A közös ebédek a családban, kirándulások, beszélgetések. Legyenek baráti összejövetelek – nyomkodható „kütyü” nélkül, de gondolatok áramlásával, cseréjével, jó beszélgetésekkel.

Legyen lényeges számunkra a nagyobb közösség, ahova tartozunk – mert tartozunk valahova, valakik közé, akik vagyunk! Legyen fontos, hogy éljen, mert részünk van benne, és nélkülünk leépül, majd a végén elhal. Mi éltetjük – vagy miattunk tűnik el! Ne hagyjuk el egymást! Együtt hordozzuk az életet, adjuk tovább, éltessük, mert csak így működik. Lemondással, áldozattal, alkalmazkodással lehet gazdagodás, értékmegőrzés, töltekezés! Csak együtt! Mindig együtt!

Mert Isten is áldozatot hozott az életért! 16Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3:16) Ezért ugyanő mondja: 19Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is! 20Szeresd az URat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá… (5Mózes 30)

Fogjuk meg egymás kezét, és így hordozzuk együtt 2019-et, az életet, ameddig tart az idő a számunkra!

Szigeti Miklós

*Megjelent 2019. január

Általános

Szabad – vagy – rab

bilincsSzabad vagy rab. Így kijelentő módban is lehet értelmezni a fenti három szót. Ezt halljuk, ezt sugallják a kanadai médiák körülöttünk: szabad vagy! Élj szabadon! Rázd le a régi társadalmi béklyókat, változtasd meg a természeti, biológiai törvényszerűségeket is, amelyek szabályozták évezredeken át az egymást váltó korokat – és most végre: légy szabad! Mutasd meg ember, hogy te vagy a minden!

Elég volt ebből az idejétmúlt megkötöttségből, hogy férfi és nő – éppen itt az ideje, hogy átlépjünk rajta. A férfi is szüljön gyereket – illetve ameddig nem tud, azaz ameddig a mindenható tudomány nem oldja meg, nem korrigálja ezt a hibát, addig is –, a férfi mindenben legyen olyan, mint a nő és a nő, mint a férfi. Menjen a férfi gyermekszülési szabadságra, a nő pedig dolgozni! Nem kell a gyermeknek az anyai gyöngédség, gondoskodás, szeretet, a családi fészek melege (és egyéb ilyen érzelgős bugyutaságok) – majd megadja neki az apa. Ha nem tudja, akkor majd megtanulja. Ha nem tudja megtanulni, akkor azt adja, amit tud. Az sokkal jobb lesz, mintha az anyja van vele.

Közben pedig a gazdaság majd dübörög, mert a hiányzó munkaerőt pótolja a szülés utáni héten munkába álló anya. Milyen jó lesz, hiszen, ha dolgozik, lesz pénze, hogy akár még az apát is kiváltsa, és ő is visszamehet dolgozni. Majd vesz fel gyermekgondozót. Sőt, talán még arra is telik majd, hogy beszerezze a legmodernebb robotot – ami ma még nincs, de hamarosan itt lesz –, amely pelenkáz, megszoptat, etet, ringat, mesét mond, átölel, becézget és mos, főz, takarít, számlát befizet. Milyen fantasztikusan jó, hogy neki mindezekkel az ódivatú dolgokkal egyáltalán nem kell soha többé foglalkoznia. Az anyának kiteljesedhet a karrierje! Bányában dolgozhat, és lehet akár brigádvezető is. Vagy építheti saját vállalatát. Végre mindenben, teljesen olyan lehet, mint a férfi.

És ez fordítva is igaz! Végre a férfi is lehet nő – anya. A benne szunnyadó nőiség, anyaság törjön elő, mint valami vulkán. Húzzon szoknyát, kötényt, fesse a körmeit (ja, az más, de azért hasonló), változzon át nővé, anyává, nemcsak kívülről, hanem sokkal inkább belülről.

Gondoljunk bele – milyen jó lesz! Megvalósul a nemek közötti teljes átjárhatóság. Hát nem erre vártunk? Végre kimondhatjuk: szabadok vagyunk! Kár, hogy ezt már néhányszor a történelem folyamán különféle ideológiák uralomra jutásakor visszavonhatatlanul deklarálták – aztán rájöttek, hogy mégse azok.

Éppen ezért a címben megjelölt három szó kérdésként is értelmezhető: Szabad vagy rab? Mitől függ, hogy azzá légy? Tényleg a fent leírtak, a férfi és női meghatározottságok a valódi rabság, amelyből szabadulni kell? Az anyaság, apaság a börtön, és az ettől való szabadság jelenti a boldogságot? Tényleg az a főcél, hogy teremtettségünkből fakadó biológiai, anatómiai, szociális, társadalmi meghatározottságainkat megváltoztatva, azoktól megszabadulva, azokat lerázva éljünk?

Ma a kanadai médiák ezt az ideológiát képviselik – úgymond ideológia-mentesen! Vagyis a valóságban ideológiai agymosás folyik nagyon világos politikai, hatalmi célokért, miközben hivatalosan minden szigorúan ideológia-mentes; ami hazugság. Ugyanis lehetetlen, önmagában ellentmondásos ez a kijelentés és állítás, azaz az ideológia-mentes társadalom! A lét értelmezése, a lét céljának meghatározása, azaz ideológiai alapok nélkül egyetlen társadalmi képződmény sem képes létezni! Ideológia-mentes tehát nincs – a kérdés ezért az, hogy milyen létértelmezésből indul ki a mai modernek mondott társadalom? Nehéz a válasz olyan szempontból, hogy nincsenek írott dogmák, nem is egyfajta deklarált vallás, mert ebben is új és modern – de világos és proponált életfilozófia., amely a hallható, olvasható kommunikáció alapján emberközpontú, szinkretista, populáris. Kicsit ebből is, kicsit abból is, ami a legjobban hangzik, ami szimpatikus mindenkinek, és aminek vallása, vállalása jó színben tűntet fel. Semmi elkötelezés, semmi számonkérhetőség – hanem mindenki számonkérése, aki nem ezt az ideológiát vallja. Szinte minden héten megjelenik a médiában egy-egy politikai, ideológiai ellenfél meghurcolása, leginkább helytelen erkölcsi magatartás címszóval. A szálka és a gerenda, a megbocsátás és a megjobbítás biblia példája és alapelvei helyett az elpusztítás és teljes megsemmisítés céljával – legyen az konzervatív politikus vagy egyház vezető.

Tényleg ez a valódi élet, az igazi szabadság és boldogság? A címben lévő három szót lehet eldöntendő kérdésként is értelmezni: Szabad, vagy rab?  20A teremtett világ a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, 21hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. (Róma 8:20 – 21) Ez a szabadság az Isten szeretete a Jézus Krisztusban: a bűnbocsánat, az alázat, a békesség és béketűrés, a másikról jót gondolás, a másik érdekeinek is az előmozdítása. Tudok-e így viszonyulni, szeretni, lemondani magamról? Ez az igazi szabadság!

Szigeti Miklós

Általános

Álarc

Télűző farsang van. Magyarországon beöltöznek emberek riasztó öltözetbe, rémisztő álarcot viselnek – ami ma már inkább mókás – hogy elűzzék a hideget. Ha valahol, akkor szerintem ezt nem Mohács környékén kellene gyakorolni, hanem inkább Winnipegben, vagy Whitehorse-on – és nem februárban, hanem áprilisban, vagy júniusban…

Mit űz el az álarc? Kinél, mit: félelmet, kisebbrendűségi érzést, megfelelési kényszert, bánatot, haragot, sértettséget, érvényesülési vagy uralkodási vágyat… és a sor végtelen. Vannak védekező és támadó álarcaink. Még arra is képesek vagyunk, hogy rétegesen tegyük fel álarcainkat – ötöt, hatot egymásra. Ilyenkor még az is előfordulhat, hogy adott esetben nem azt az álarcot húzzuk elő, amelyiket kellene, és teljesen összezavarodunk… ilyenkor akár az igazi arcunkat is megláthatják. Pedig azt mindenki elrejti. Senki ne lássa, hogy bizony, valójában lusta, uralkodni vágyó, élvezethajhász, testi, erőszakos, mértéktelen, mérhetetlen önző, irigy, hűtlen, hazug, barátságtalan, csak a maga érdekeit néző, kétszínű (éppen ezért visel álarcot)… Természetesen nem a kedves olvasók, hanem mások, akiket a kedves olvasók is tudnának sorolni…

Nos, hogy mindezeket elrejtse, hogy ezek ne látszódjanak meg, hogy ne rontsák megítélését – ehhez álarc kell. Ahogyan a smink eltakarja a ráncokat – úgy takarják el álarcaik bűneiket. Egy időre. 10Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat. (2Korinthus 5:10) Ahol leplezetlenség van, ott a valóságot látják.

Van, aki már annyi álarcot hord, hogy ő maga sem ismeri az igazi arcát. Az ellenben divat a mai maszkabálos társadalomban, hogy egyes, oda bele nem illő magatartásformákról, társadalmi csoportokról lerántják az álarcot, kipellengérezik – és kielégülnek, mert így az ő álarcuk még valóságosabbnak, igazabbnak, hitelesebbnek tűnik.

Így rántják le bizonyos közszereplőkről az álarcot, és pellengérezik ki őket ország-világ előtt, hogy szexuálisan zaklatták munkatársaikat szavaikkal, érintéseikkel, magatartásukkal. Ez a szándék-állarc lehull, mindenki megbotránkozik – és nagyon sok valódi, tettleges álarc rejtve marad. De a társadalom igazságérzete kielégül.

Az uralkodó ideológiának – mert nincs társadalmi létforma annak fentarthatóságát biztosító ideológiai alapok nélkül – ugyanez a motivációja érhető tetten, amikor a vallás képviselőit leplezi le, pellengérezi ki hasonlóképpen. Félreértés ne essék, természetesen (mármint emberi természetünkből eredően) a vallás képviselői is viselnek álarcot, és ha lerántják, ott is az Isten kegyelmére szoruló bűnös ember marad. De ezt előszeretettel cibálja és citálja az uralkodó média, ezzel is igazolva önmagát és az ideológiát, amelyet képvisel. Pedig ők is álarcot hordanak, és néha még az is előtűnik, hogy nagy sötétségek vannak az álarcok alatt. Mert nincs különbség: 23mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. (Róma 3:22–23)

Mit bizonyít mindez? Azt, hogy farsang nem csak februárban van! 2Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. 3Isten letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent? 4Mindnyájan elpártoltak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. (Zsoltárok 53:2–4) Tökéletesen jót nem tesz soha – de aki valóban elfogadta Isten ajándékát a Krisztusban, az elkezdi levetkőzni, fokozatosan lebontani álarcait. Pontosabban, ezt végzi el benne az Isten szeretete, azaz Jézus Krisztus. Egyre kevesebb lesz az álarc – és egyre több a valóság. És még ha nincs is, ami eltakarja fogyatékosságait, bűneit, akkor is vonzó, mert hiteles, egyenes, őszinte, jószándékú, megújulásra és bűnbánatra nyitott. Közben pedig tartása van – már nem az álarcok miatt, hanem Krisztusért, aki benne él és növekszik. Aki az igazság, békesség és szeretet. Szomorú valóság, hogy nagyon sokszor a vallás maga is sziklaszilárd álarccá keményedik – és ezzel teljesen hiteltelenné lesz!

Álarcok folyamatos cseréje és karbantartása helyett Krisztus képére és hasonlatosságára formálódjunk! Ez nem művi álarc, nem farsang – hanem a szív, a viszonyulás, az egzisztencia cseréje. Ezért halt meg és támadt fel Krisztus – az álarcellenes megváltó!

Szigeti Miklós

*Megjelent a Tárogató 2018. februári számában (szerk.)

Általános

Nyilvános jogtalanság

Jogállamban élünk. Ráadásul igen jól működő, a rendet fenntartó, megőrző, a társadalom békéjét, előmenetelét biztosító jogállamban. Mégis, mivel tökéletlen, azaz a bibliai antropológia szerint bűnös emberek alkotják – ezért a legtökéletesebbnek látszó rendben is van rendetlenség.

A jelenlegi, nagyon régóta érvényben lévő törvények értelmében törvénybe ütköző minden fajta kábítószer árusítása, birtoklása, fogyasztása. Ez alól a jelenleg olyan sokat tárgyalt marihuána sem kivétel. Törvényileg tilos – de mindenhol teljesen nyíltan árusítják, fogyasztják. Olyan mértékben elterjedt, hogy a társadalmi nyomás hatására, a törvények ellenére „legalizálódott”. Már évtizedek óta tilos – de szabad. A törvényi keretek évekkel, évtizedekkel követik a gyakorlatot – 2008 júliusától már szabad lesz… illetve addig is szabad (mint eddig), csak nem hivatalosan, törvényesen.

Duplexben lakok. A körülöttem lévő összes duplex emeleti erkélyét beüvegezték és ezzel egy újabb szobát hoztak létre. Ez hatóságilag „szigorúan” tilos – erkélynek tevezték, a hatóságok úgy vették át, annak kell lennie. Illetve mégse, mert bárki beüvegezheti, nagyon nyilvánvaló, a hatság is látja, szinte az ilyen épületek 90%-nál így csinálják, de senki nem szól érte, tehát szabad. Éppen úgy, mint ahogyan „szigorúan” tilos ilyen épületekben kiadó lakrészt kialakítani, leválasztani a hátsó bejáratot és onnan egy önálló bejáratú lakrészt kialakítani. Tűzrendészetileg, biztonság-technikailag veszélyes és tilos. Ennek ellenére, mivel az ingatlanárak csillagászatiak, és mivel az embereknek nincs hol lakniuk – tudják, minden illetékes hivatal tudja, de nem szólnak ellene, tehát szabad. Amolyan tilos-szabad.

Sok helyen jellemző az indokolatlan sebességkorlátozás. Senki, még a hivatalos állami járművek sem mennek annyival – de oda áll a kanyar után a rend őre, hogy mérje a sebességet. Mindenki, a forgalmi rendet kialakítók is tudják, hogy ott az összes autós a forgalmi viszonyoknak megfelelően közlekedik – ami tilos.

A társadalom alappillére a család! A család alappillére a hűséges, tartós, szerető párkapcsolat, a házasság! Amikor két ember szabad arra, hogy feltétel nélkül, önátadóan és kizárólagos módon szeresse, élvezze és sokszor elszenvedje a másikat. Össztüzet zúdít ez ellen a közgondolkodás, a médiák, a korszellem, hirdetve a szabadságot, az élet élvezetét, leértékelve és rabságnak beállítva a házasságot. Mivel Brit Kolumbiában a házasságkötések és együttélések számaránya az utóbbiak javára eltolódott, ezért 2013 márciusa óta a két évnél régebbi együttélés ugyanolyan jogi kapcsolatnak számít, mint a házasság.

Kanada mindenkinek, fajra, nemre való tekintet nélkül teljeséggel egyenlő jogokat biztosító, senkit semmiben nem korlátozó, mindenkinek egyenlő esélyeket biztosító ország – ez az egyik legfontosabb alappillére. Mégis befogad egyre nagyobb számban olyanokat, akiknek értékrendje nem egyezik ezzel, sőt ennek ellentéte. Akik számára például, vallási meggyőződésből a nő nem azonos a férfival. Akik ezt vállalják, vallják, hirdetik és gyakorolják – és mégis szeretettel, empátiával fogadottak Kanadában. Másfelől, ez a 22-es csapdája. Mert, ha nem fogadja szeretettel a háború súlytotta országokból a más társadalmi értékrenddel élő menekülőket, akkor ellene mond saját elveinek – ahogyan ellentmond azzal is, ha befogadja. Németországban okozott problémát számos többnejű menekült, akik nem kívántak elszakadni törvényes hitveseiktől. Mert ez így nyilvános jogtalanság – egy adott jogrenden belül, ami működik, még akkor is, ha nagyon sok ponton relativizálódik annak hatályossága.

Azt gondolom, a kedves olvasók mind tudnák folytatni a példákat. Azt keressük, ahhoz igazodjunk 2018-ban is, ami állandó, és nincs benne változás: 17Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. (Jakab 1:17) Ez az élet egészére érvényes! Aki feladja szabadságát Krisztusnak, az lesz szabad a szeretetre. Igen, van benne lemondás bőven, de gazdagodik és gazdagít általa, kiteljesedik élete. Nyilvános jogtalanság sokfelé – de egyenesség, nyíltság, őszinteség jellemzi. Legyen így közöttünk mindenkor!

Szigeti Miklós

* Megjelent a Tárogató 2018. januári számában (szerk.)

Általános